Köz3

A munkaügyi és szociális területek felemás átalakulásáról - könyvismertető poszt

Neumann László, Munkagazdaságtan Központ

2017. július 06. - koz33

Delteil, V. – Kirov, V. (eds.): Labour and Social Transformation in Central and Eastern Europe : Europeanization and beyond (Routledge, London, 2017)

A kötet szerkesztőinek bevezetője azzal az implicit kérdéssel indít, hogy miért nem valósultak meg a rendszerváltás és az európai uniós csatlakozás idején megfogalmazódott remények, a közép-kelet-európai régiónak miért nem sikerül felzárkóznia a nyugat-európai országokhoz. Lehet, hogy a miértekre nem sikerül kielégítő választ adniuk, a diagnózisuk és magyarázataik mégis figyelemre méltóak. 

Mint a kötet címéből is látszik, a szerzők érdeklődése elsősorban a munkaügyi és szociális területek felemás átalakulására fókuszál. Elméleti közelítésük szakít a hagyományosnak tekintett "útfüggőség" és a "kapitalizmus változatai" modellekkel, s igyekszik dinamikusabb és komplexebb megközelítéseket alkalmazni. Az európaivá válás (Europeanization) mellett az alkalmazott elméleti megközelítések: a kapitalizmus változatossága (diversity), a világgazdasági periféria, és legfőképp a "függő kapitalizmus" (dependent capitalism.) Az utóbbi nem csak a régióban meghatározó külföldi működőtőke-befektetésekre utal, hanem a régió államainak nemzetközi szervezetektől (EU, IMF, Világbank) való függésére is, valamint ez utóbbiak neoliberális politikájára, a kohéziós elvek és szociális szempontok háttérbe szorulására, különösen a 2008-at követő válságkezelés során.

 A kötet egyes fejezeteinek neves szerzői a közép-kelet-európai régió helyzetének számos aspektusát vizsgálják: a privatizációt, a tulajdonviszonyokat, a területi különbségeket, a multinacionális vállalatok munkaügyi gyakorlatát, a bérek és munkakörülmények nyugat-európaitól egyre inkább elmaradó szintjét, a migrációt és a migránsok által hazautalt pénzeket, az EU irányelveinek és "puha törvényeinek" tökéletlen átvételét, az Európai Szociális Alap hatásait stb..  Több fejezet foglalkozik a társadalmi párbeszéd és a szakszervezeti mozgalom 2008 utáni helyzetével, illetve megújulási törekvéseikkel. Bár ezek a részek kiemelten Csehországgal, Bulgáriával, Romániával és Lengyelországgal foglalkoznak, következtetéseik a magyar olvasó számára is tanulságosak, sok esetben az egész régióra, így Magyarországra is érvényesek.

 A "függő kapitalizmus" elméleti kerete mellett két fejezet is foglalkozik a multinacionális vállalatok kelet-európai munkaügyi gyakorlatával. Egyrészt az autóiparban, másrészt a bankszektorban vizsgálják, hogyan adaptálják a nyugat-európai vállalati mintákat a munkaszervezetben, HR gyakorlatban és a munkaügyi kapcsolatokban. Persze az "adaptáció" alatt sem egyszerű másolást kell érteni, a szerzők is inkább használják az irodalomban meghonosodott „hibridizáció” kifejezést. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kihasználva a megengedőbb kelet-európai jogi szabályozást és a gyengébb munkavállalói érdekképviseleteket, a multik az otthoninál rugalmasabb termelési rendszereket vezethetnek be. Persze a munkajog, különösen a munkaidő szabályozásának rugalmasabbá tételében maguk is aktív szerepet játszanak, nem csak a formális érdekegyeztető csatornákon keresztül, hanem aktív lobbytevékenységük révén is. (Arról itt most kevésbé esik szó, hogy a rugalmasabb kelet-európai rendszereknek milyen visszahatásuk van az anyavállalat szervezetére, pedig a Nyugat-Európában gyakran emlegetett "szociális dömpingnek" ez is egy érdekes, vizsgálandó terepe lehetne.)  Másrészt fontos kutatási eredménye a bankszektorban készült tanulmánynak, hogy érzékletesen mutatja be a helyi szereplők (menedzserek, munkavállalói csoportok vagy érdekképviseletek) szerepét, hogy azok hogyan alakítják a vállalati központ terveinek megvalósulását. A befogadó országbeli menedzsment szerepe különösen a HR területén meghatározó, s inkább kölcsönös függésről kellene beszélnünk a vállalati központ stratégiai tervezői és a végrehajtásért felelős helyi menedzsment között.

 A kötet magyar szerzőktől (Makó Csaba és Illéssy Miklós) származó fejezete az országon belüli különbségekkel foglalkozik a "szegmentált kapitalizmus" elméletének jegyében. Összeveti a különböző vállalattípusok (külföldi-hazai, ipari-üzleti szolgáltató dimenziókban) közötti különbségeket, s azok munkaszervezeteinek jellegzetességeit (autonóm munkavégzés, szervezeti innováció, minőségbiztosítás, továbbképzés). A kutatásuk empirikus háttere egy 2010-ben készült, vállalati munkaügyi viszonyokat vizsgáló, vezetőket és munkavállalókat ugyanazokon a telephelyeken kérdező felmérés volt.  

 A kötetet elsősorban a munkahelyi viszonyok, humánerőforrás-menedzsment, munkaügyi kapcsolatok iránt érdeklődő hallgatóknak, oktatóknak, kutatóknak ajánljuk. Emellett a közép-kelet-európai régió gazdasági és társadalmi átalakulásának jellegzetességei iránt érdeklődők is újszerű elméleti megközelítéseket és egyes részterületekre vonatkozó elemzéseket találhatnak a kötetben. Megtalálható és kölcsönözhető a BCE Egyetemi Könyvtárának közgazdaságtudományi olvasótermében.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://koz3.blog.hu/api/trackback/id/tr6512644697
süti beállítások módosítása