A mikroszimuláció hatásos döntéstámogató és elemző eszköz lehet, de, mint minden modelltípusnál, az egyes alkalmazások során ennél is komoly problémákkal kell megbirkózni.  A mikroszimulációs modellek esetében a problémák többnyire gyakorlati jellegűek. Nemzetközileg nagy tekintélyű mikroszimulációs modellezők gyakran nagyvonalúan megelégednek azzal, hogy a makroillesztést – azaz a kiinduló mikroszintű adatokból készíthető aggregátumok makroadatokhoz való igazítását –  csak az outputokra végzik el.  Ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy a modellezéshez használt mikroszintű, mintavételen alapuló adatállomány reprezentativitása nem teljesül okvetlenül a különféle vizsgálatok tárgyát képező mutatókra, a reprezentativitást csak demográfiai szempontból biztosítják. A mikroszintű adatokon végzett modellszámítások eredményeiből számítható aggregátumoknak összhangban kell lenniük a makroszintű mutatókkal: ha azok már rendelkezésre állnak, akkor a tényadatokkal, ha a modellezők makroszintű előrejelzéseket is készítenek, akkor azokkal.

A magyarországi jövedelemegyenlőtlenséget vizsgáló kutatásunkban (Cserháti I., Keresztély T., Takács T.: Examination of inequalities in Hungary by microsimulation in consistency with macro data. Society and Economy 38 (2016) 4, pp. 479-495, http://www.akademiai.com/toc/204/38/4) már a bemenő adatállományra is elvégeztük az igazítást. Az EU SILC jövedelemi adatbázisán végzett vizsgálatunkban az eredeti input adatokat módosítottuk a rendelkezésünkre álló (anonimizált) szja-adatokkal, amely legalább a munkajövedelmekre elvileg teljes körű. Különféle (régió, korcsoport és jövedelmi decilis szerinti) metszeteket készítettünk a két adatbázisból, majd az EU SILC adatokat az eltérést kifejező koefficiensekkel megszoroztuk. A mintát ezen kívül módosítottuk a mintaelemek átsúlyozásával úgy, hogy az makroszinten tükrözze a munkapiaci részvétel valós arányait.

 A vizsgálat kezdőévétől, azaz 2013-tól, a háztartások fogyasztási egységére számított jövedelmi egyenlőtlensége mindegyik mutató szerint lassan, de folyamatosan nőtt. Feltételezésünk szerint ennek egyik oka a lineáris szja lehetett, ezért alternatív számítást végeztünk, ahol a 2010-ig érvényes progresszív kulcsok szerint számítottuk a rendelkezésre álló jövedelmeket, majd egy másik olyan hipotetikus szcenáriót is vizsgáltunk, ahol az utolsó évben lineárisról progresszívvé változott az szja.  A progresszív szja esetében csekély mértékben valóban visszaesett a mutatók növekedésének dinamikája az alapszcenárióhoz képest, a lineárisról progresszívvé váltó forgatókönyvnél pedig az a váltás évében az egyenlőtlenségek szintjének csökkenését tapasztaltuk.  

Számításaink is jól illusztrálták, hogy az input adatbázis makroillesztése lényegesen befolyásolja mind a számított egyenlőtlenség mértékét, mind annak dinamikáját, azaz a vizsgálat egyrészt bizonyította az input igazítás szükségességét. Másrészt megmutatta, hogy a progresszív szja bevezetésével valóban mérsékelhető lenne Magyarországon az egyenlőtlenség növekedésének dinamikája. Politikai választás függvénye, hogy a mai, még az uniós összevetésben nem kiugró jövedelem-egyenlőtlenség növekedésének dinamikáját csökkenteni akarjuk-e. Gazdaságpolitikai szempontból azonban az szja progresszív vs. lineáris jellegének megválasztásakor természetesen egy sor további szempontot is mérlegelni kell.