Közép-Ázsia átalakulás előtt áll. Kína Öv és Út Kezdeményezése komoly gazdasági, politikai, biztonságpolitikai változásokat indított el a térségben. Ezen folyamatok alapos elemzése hozzásegítheti Magyarországot és az Európai Uniót annak jobb megértéséhez, mennyiben segítheti vagy hátráltathatja a Kezdeményezés saját stratégiai céljai elérésében, legyen szó befektetés-, kereskedelem- vagy biztonságpolitikáról. Többek között e folyamatok vizsgálatára jött létre 2016 végén a Budapesti Corvinus Egyetem a Közép-Ázsia Kutató Központja.

Közép-Ázsia – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán - a legtöbb olvasó számra egy távoli, alig ismert, már-már egzotikus térség. Pedig túl azon, hogy másfél-kétezer éve ugyanazokon a sztyeppéken éltek a magyarok és a közép-ázsiai nomád népek ősei, az elmúlt évtizedekben sok szempontból elég hasonlóan alakult Közép-Európa és Közép-Ázsia története. 1945 után a közép-ázsiai Szovjet köztársaságok és a keleti tömbhöz tartozó közép-európai országok politikai-gazdasági rendszere nagyon sok hasonlóságot, de persze különbségeket is mutatott.

 Útjaik a Szovjetunió és a kelet európai kommunista rezsimek összeomlása után ágaztak el drámai módon. A közép-európai országok másfél évtized alatt csatlakoztak a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, ami rendkívüli mértékben segítette, stabilan „irányban tartotta” a demokratikus intézmények és a piacgazdaság kiépítésének folyamatát. A közép-ázsiai országok nem voltak ilyen szerencsés helyzetben. A volt Szovjet köztársaságok utódaként létrejött új, független államok sok tekintetben koraszülöttek voltak. Sem az elitek, sem az átlagember nem volt igazán felkészülve az „államépítésre”. A Szovjetunió által kialakított régi gazdasági és politikai rendszer, amely biztosította az áruk, az energiahordozók és élelmiszerek cseréjét és elosztását a köztársaságok között, megszűnt létezni. A köztársaságok közötti korábbi szoros kapcsolatok egyik napról a másikra államközi kapcsolatokká váltak. A függetlenség elnyerése utáni első éveket drámai gazdasági visszaesés, nélkülözés és társadalmi feszültségek jellemezték. Szerencsére a Kaukázustól és Délkelet-Európától eltérően a független államok kialakulását Közép-Ázsiában nem kísérte fegyveres konfliktus – Tádzsikisztán kivételével, ahol 1992-ben több évig tartó, 60 000 áldozatot követelő polgárháború tört ki.

Az első nehéz évek után a térség államai megszilárdították függetlenségüket, gazdaságuk fejlődésnek indult és a számtalan probléma ellenére sikerült megőrizniük politikai-társadalmi stabilitásukat. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2016-ban (vásárlóerő-paritáson számolva) Kirgizisztán 3410 dolláros és Tádzsikisztán 3500 dolláros, viszonylag szerény szintjétől Üzbegisztán 6 640 dolláros és az energiaexportból jelentős bevételhez jutó Türkmenisztán 16 060 és Kazahsztán 22 910 dolláros eredményéig terjed.  (Ez utóbbi már nincs messze Magyarország kb. 26 000 dollárjától.)

A vitathatatlan eredmények ellenére a térség országainak számos külső és belső problémával kell szembenézniük. Az egyre sürgetőbb strukturális reformok csak lassan haladnak, kivéve talán Kazahsztánt, ahol a kormány jelentős erőfeszítéseket tesz e téren. A befektetési klíma nem éppen ideális a gyenge jogállamiság és a kevéssé hatékony gazdaságirányítás miatt. Az öt közép-ázsiai ország közötti együttműködés alacsony szinten rekedt meg, mivel szinte teljesen hiányoznak a szubregionális szervezetek. Az Aral Tenger Megmentésére alakult Nemzetközi Alap, az egyetlen még formálisan működő szubregionális szervezet, mára szinte működésképtelenné vált, komoly reformra szorulna. A klímaváltozás várhatóan tovább súlyosbítja majd az aszályosabb években máris komoly problémákat okozó vízhiányt.  A megoldatlan szociális és gazdasági problémák sebezhetővé teszik a közép-ázsiai államokat a vallási szélsőségek jelentette fenyegetéssel szemben, amit drámai módon jelzett, hogy a térségből több ezren csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Az országok többsége által követett több-vektorú külpolitika, amelynek a fő célja a hatalmas szomszédos államok befolyásának a kiegyensúlyozása lett volna, egyre kevésbé működik. A Carnegie Endowment 2016-be megjelent tanulmánya rámutat: „A térség egy óriási geopolitikai átrendeződés középpontjában található, amelynek során csökkeni fog az Euro-Atlanti közösséghez fűződő kapcsolatainak a súlya és növekedni fog Kína befolyása és fontossága Közép-Ázsiában. A belátható jövőben Peking és Moszkva lesznek a térség legfontosabb gazdasági, politikai és biztonsági partnerei, Kína gazdasági túlsúlya, Oroszország pedig hagyományos jelenlétének fennmaradása következtében.” (Eugene Rumer, Richard Sokolsky and Paul Stronski „U.S. Policy Toward Central Asia 3.0”, January 2016, Carnegie Endowment for International Peace)

Vagyis a kormányoknak úgy kell megoldást találniuk a számtalan problémára, hogy közben alapvetően átrendeződnek külgazdasági és külpolitikai kapcsolataik. A változások legfontosabb motorja az Öv és Út Kezdeményezés, amelynek keretében Kína sokmilliárd dollárt kíván invesztálni a közép-ázsiai térség közlekedési infrastruktúrájának fejlesztésébe. Ugyancsak komoly hatással van a regionális gazdasági kapcsolatokra az Eurázsiai Gazdasági Unió fokozatos bővülése, amelynek viszont az Orosz Föderáció a fő mozgatója. A jó hír, hogy ezek a változások új lehetőségeket nyitnak meg a közép-ázsiai államok előtt, amelyek eddig nehezen tudtak reális, hosszú távú gazdasági stratégiát kidolgozni, mivel legtöbbjük nem rendelkezik elegendő tőkével és technológiával, túlságosan is függenek az energia és nyersanyagexporttól és a csillagászati összegű szállítási költségek rendkívül megnehezítik kijutásukat a világpiacra. Persze ezek a kedvező változások egyben új kihívásokat is jelentenek a kormányok számára. Oroszország, amely huszonöt éven keresztül meghatározó befolyással rendelkezett a térségben, alapvetően a korábbi politikai-gazdasági kapcsolatok helyreállítására és korszerűsítésére törekedett a piacgazdaság követelményeihez igazítva azokat. Ezzel a térség vezetői időt nyertek, mivel a korábbi kapcsolatok fokozatos átalakítása lehetőséget adott a szükséges reformok lépésről-lépésre történő bevezetésére, a legnehezebb döntések halogatására. Kína, amely a térség új meghatározó hatalmává válik, újfajta kapcsolatokat épít ki a közép-ázsiai országokkal. Ez arra kényszeríti a kormányokat, hogy világosan meghatározzák országaik érdekeit és olyan stratégiákat alakítsanak ki, amelyekkel ezek az érdekek érvényesíthetők az új körülmények között. Ez nem könnyű feladat.

„A dagály minden hajót felemel” – mondta J.F. Kennedy egy 1963-as beszédében. Az elmúlt 54 év története azt mutatja, hogy a globalizáció dagálya nem emelt fel minden hajót. Sok ország és jelentős társadalmi csoportok helyzete egy cseppet sem javult vagy akár romlott is ez alatt az időszak alatt. Néhány hajó pedig még el is süllyedt. Vízválasztóvá válik vajon az Öv és Út Kezdeményezés a közép-ázsiai országok történetében? Vajon sikerül ezeknek az államoknak saját javukra is fordítani az ígért befektetési-cunamit? Felgyorsítja-e a Kezdeményezés gazdaságuk fejlődését és segít-e társadalmi problémáik megoldásában? Vagy kihagyják ezt a lehetőséget?

Nagyon sok nyitott kérdés van a Kezdeményezéssel kapcsolatban. Vajon a hatalmas infrastruktúra fejlesztésre mindenki számára átlátható módon kerül-e sor? Betartják-e a kínai cégek a nemzetközi előírásokat, ajánlásokat és felelős hitelezési gyakorlatot folytatnak-e? Tiszteletben tartják-e a partner- országok szuverenitását, a jogállamiságot és a környezetvédelmi előírásokat? Összhangba hozzák-e az infrastrukturális beruházásokat a partner-országok gazdaságfejlesztési terveivel, hogy azok ténylegesen hozzájáruljanak a közép-ázsiai társadalmak jólétéhez? Készülnek-e majd társadalmi és környezeti hatástanulmányok? Létrehoznak-e majd új munkahelyeket ezek a beruházások a partner-országokban, lesznek-e garanciák a helyi munkaerő és a helyi cégek egyenjogú részvételére és arra, hogy amikor csak lehetséges, helyi termékeket használnak? Lesz-e elég pénz a kutatás és oktatás fejlesztésére, a kormányzati munka hatékonyságának növelésére és a jogállamiság megerősítésére? Vagy az Öv és Út Kezdeményezés olyan egyirányú utcává válik, amelynek egyetlen funkciója, hogy Közép-Ázsiára öntse a kínai ipar fölös kapacitásai által termelt árukat?

Az elmúlt negyedszázad tapasztalatai nem adnak okot túlzott optimizmusra. Közép-Ázsia energia-exportáló országai, főleg a kezdeti időszakban, nem egyszer kötöttek olyan szerződéseket az energia multikkal, amelyek nem igazán voltak előnyösek saját gazdaságuk számára és nem igen járultak hozzá társadalmaik jólétnek növekedéséhez. Egyes csővezeték projektek esetekben az energiahordozók árának csökkenéséből eredő kockázatokat szinte teljesen a termelő országok viselik.  (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok ilyen szerződést később újra tárgyaltak.) A fémek, nyersanyagok és mezőgazdasági termékek exportja néha nem éppen átlátható módon történik, nehéz követni a bevételek útját. Az ezekhez hasonló példák arra intenek, hogy nem ártana növelni a gazdaságirányítás és menedzsment hatékonyságát, mielőtt a kormányok további nagy volumenű szerződéseket kötnek. Persze azt se felejtsük el, milyen kellemetlen meglepetések értek egyes befektetőket néhány közép-ázsiai ország mobilszolgáltatói piacán vagy azokat, akik vízerőművek építésébe és működtetésbe invesztáltak jelentősebb összegeket. Vagyis sokat lehetne még javítani a befektetői környezeten és a jogállamiságon is. Persze itt tulajdonképpen ugyanannak az érmének a két oldaláról van szó.

Mit tehet ebben a helyzetben az Európai Unió? Nyújtson aktívabb segítséget Közép-Ázsia országainak ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban kihasználják a mélyreható geopolitikai és gazdasági változásokból eredő lehetőségeket? Vajon megtérül egy ilyen beruházás? Az Egyesült Államok Közép-Ázsia politikája a legjobb példa ara, hogy egy jövőbe tekintő, a történéseket aktívan befolyásolni kívánó stratégia hiánya milyen költséges lehet. Miután az afganisztáni katonai jelenlét részleges leépítésével az északi szállítási útvonal elveszítette korábbi jelentőségét, az Egyesült Államok fokozatosan visszavonult Közép-Ázsiából. Nehéz lenne amellett érvelni, hogy egy ország akkor mozdítja elő leghatékonyabban saját gazdasági és biztonsági érdekeit, ha feladja a annak lehetőségét, hogy aktívan részt vegyen a közép-ázsiai régió jövőjének alakításában. Különösen annak fényében, hogy Joseph Dunford tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának Elnöke néhány hete egy szenátusi meghallgatáson azt jósolta, egy évtizeden belül Kína jelenti majd a legnagyobb kihívást az amerikai nemzetbiztonság szempontjából. (https://www.yahoo.com/news/china-may-over-north-korea-160450214) Az a Kína, amely fokozatosan meghatározó befolyásra tesz szert Közép-Ázsiában.

Az Európai Unió számára az Öv és Út Kezdeményezés, beleértve annak sikeres megvalósulását Közép-Ázsiában, stratégiai kérdés. Amint arra a Stockholmi Békekutató Intézet nemrég megjelent tanulmánya rámutat: „Az Öv és Út Kezdeményezés egyik célja, hogy elősegítse az infrastruktúra fejlesztést, javítsa az összeköttetést és ösztönözze a gazdasági integrációt az egész eurázsiai kontinensen. Európa szerves része Kína transzkontinentális elképzeléseinek, amelyek (megvalósulásához) az Európai Uniónak komoly érdekei fűződnek – amint azt az EU-Kína Összeköttetési Platform demonstrálja. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésén túl az Öv kiinduló pontként szolgálhat az EU és Kína közötti szorosabb együttműködés számára egy sor, a regionális és globális kormányzással kapcsolatos kérdésben.” („The Silk Road Economic Belt”,  Richard Ghiasy and Jiayi Zhou, Stockholm International Peace Research Institute, 2017, p.1, preface by Dan Smith, Director, SIPRI)

Az Európai Uniónak egy olyan új Közép-Ázsia Stratégiát kell kidolgoznia, amely az Öv és Út Kezdeményezést szélesebb politikai és gazdasági kontextusba helyezi, hiszen jó esély van rá, hogy a Kezdeményezés átrajzolja a világgazdaság térképét és elősegíti Kína gazdasági érdekeinek érvényesülésé az egész világon. Nem kétséges, hogy Xi Jinpingnek az Öv és Út Csúcstalálkozón elmondott beszéde jóval több volt, mint egy egyszerű infrastruktúra fejlesztési terv ismertetése.  Átfogó elképzeléseket vázolt fel a következő évtizedek globális politikai és gazdasági fejlődéséről, amelyek egy-két esetben éles ellentétben állnak Donald Trump „Amerika az Első” politikájának törekvéseivel.

Nem egyszerű feladat egy hosszabb távra szóló Közép-Ázsia stratégia kidolgozása. Négy évvel azután, hogy Xi Elnök Almatiban ismertette az Öv Kezdeményezést, annak számos fontos eleme továbbra is homályos és kidolgozatlan marad. A tudományos kutatás intenzívebbé tétele segítheti a V4 országok és az Európai Unió döntéshozóit annak figyelemmel kísérésében, miként folyik az Öv és Út kezdeményezés megvalósítása a gyakorlatban, hogyan sikerül befektetési szerződések és kereskedelmi megállapodások formájában konkretizálni a Kezdeményezés támogatásra méltó céljait és ambiciózus elképzeléseit. A kutatás segíthet az Öv és Út Kezdeményezés megvalósulásának és jövőjének reális értékelésében, mivel Közép-Ázsia nemcsak szerves részét képezi a Kezdeményezésnek, hanem az a földrajzi régió, ahol legelőször lehet alaposabban tanulmányozni a kezdeményezés gyakorlati megvalósulását. A kínai és közép-ázsiai gazdaságok szinte tökéletesen kiegészítik egymást. Miközben Kína a világ legnagyobb készáru exportőre, a közép-ázsiai országok exportjában dominálnak az energiahordozók, a fémek és a mezőgazdasági termékek. Segíti a kapcsolatok fejlődését a földrajzi közelség és az, hogy Közép-Ázsiának óriási méretű közlekedési infrastruktúra-fejlesztésre van szüksége.  Ráadásul egy percig sem kétséges, melyik félnek van meghatározó befolyása gazdasági téren. Egy gazdagabb kínai tartomány (Tajvannal együtt 23 van belőlük) GDP-je nagyobb, mint az egész közép-ázsiai térségé. Ráadásul a nem túlzottan hatékony gazdaságirányítás, a korrupció és a szubregionális együttműködés szinte teljes hiánya komolyan akadályozza a kormányokat abban, hogy világosan megfogalmazzák és képviseljék országaik és a régió érdekeit.

Az Európai Unió nem versenyezhet Kínával a befektetések és a fejlesztési segélyezés terén Közép-Ázsiában. Az EU ugyanakkor számos területen nagyon hatékonyan tudja segíteni a térség országainak stabil és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődését. Az Unió országai továbbra is a fejlett technológiák és know-how fontos forrásai és jelentős felvevő piacok maradnak a közép-ázsiai gazdaságok számára. Túl ezen, az EU és különösen a V4 országok és az új tagálamok, tapasztalatokkal, gyakorlati tanácsokkal, közös kutatással és oktatással segíthetik a strukturális reformok felgyorsítását, a gazdaságirányítás javítását, a térség országai számára legmegfelelőbb megoldások megtalálását.  Ez pedig Kínának is érdeke: az Öv és Út Kezdeményezés sikeres megvalósítására leselkedő legnagyobb veszély, hogy a sokmillió dolláros projektek a gazdaságirányítás gyengeségei, a jogállamiság hiányosságai és a korrupció miatt veszteségessé válnak vagy akár össze is omlanak. Az intenzív politikai és biztonságpolitikai párbeszéd fenntartása az EU és a közép-ázsiai országok között segíthet hitelesebé tenni ez utóbbiak több vektorú külpolitikáját.

A Budapesti Corvinus Egyetem Közép-Ázsia Kutató Központjának október 26-án és 27-én a Visegrádi országok kutatóinak részvételével megtatott munkamegbeszélése (és annak 2018 februárjában közép-ázsiai, európai uniós, kínai és orosz és kutatók bevonásával megrendezendő folytatása) aktívan hozzájárulhat a EU új Közép-Ázsia Stratégiájának kidolgozásához. De a kutatók nemcsak az elemző, a katalizátor és tanácsadó szerepét játszhatják. A V4 országok kutatóintézetei és egyetemei gyakorlati segítséget is nyújthatnak a közép-ázsiai országoknak abban, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki a változások nyújtotta új lehetőségeket és eredményesen küzdjenek meg a régi és új kihívásokkal.

Melyek azok a területek, ahol a V4 országok és más új tagállamok olyan komparatív előnyökkel rendelkeznek, amelyeket jól lehetne hasznosítani egy új EU Stratégia kidolgozása és megvalósítása során?

• Közös történelmi tapasztalataiknak köszönhetően az új EU tagálamok szakértői talán jobban megértik azokat a problémákat, amelyekkel a közép-ázsiai álamoknak is meg kellet (és kell) küzdeniük a politikai-gazdasági gazdasági átalakulás sorá Olyan ismereteket és gyakorlati megoldásokat oszthatnak meg közép-ázsiai partnereikkel, amelyek segíthetnek abban, hogy azok a saját helyzetüknek leginkább megfelelő megoldásokat dolgozzanak ki. A Corvinus Egyetem nemzetközileg is kiemelkedő kutatási eredményekkel büszkélkedhet ezeken a területen – elég, ha Kornai János professzor munkásságra gondolunk.

• Maga is Visegrádi együttműködés is hasznos példaként szolgálhat a közép-ázsiai országok számára, hiszen nem könnyű feladatot jelent számukra, miként érvényesítsék a szűkebben vett közép-ázsiai régió érdekeit azoknak a hatalmas integrációs folyamatoknak a keretében - pl. a Sanghaji Együttműködési Szervezetben - amelyeknek tagja.

• Az Öv és Út Kezdeményezés drámaian csökkenteni fogja a szállítási költségeket Közép-Ázsia és Európa közö Ez új üzleti lehetőségeket nyit meg a V4 országok vállalatai előtt, amihez hozzájárul az is, hogy az Európai Unióba irányuló közlekedési folyosók ezeken az országokon keresztül csatlakoznak a kontinens közlekedési hálózataihoz. Ezeknek az új lehetőségeknek a feltárásában sokat segíthetnek a kutató intézetek.

A kutatások egyik fontos területe lehet az Európai Unió és a közép-ázsiai országok biztonságát egyaránt érintő veszélyek, kockázatok elemzése. Az, hogy az Iszlám Állam Irakban és Szíriában összeomlott, nem jelenti, hogy csökkent volna az általa jelentett fenyegetés. Amint egy daganat nem tökéletesen sikerült eltávolítása után megnő az áttételek veszélye, úgy emeli új szintre a terrorfenyegetettséget a harcedzett dzsihadisták visszatérése hazájukba. Az sem várható, hogy elapad az ezeknek az elemeknek nyújtott pénzügyi és ideológiai támogatás, annak ellenére, hogy a Perzsa-öböl autokráciái, ahonnan az al-Qaedának, Khorasannak, al-Nusranak és persze az Iszlám Államnak nyújtott támogatás nagyobb része származott, egyre komolyabb gazdasági és társadalmi problémákkal kénytelenek szembenézni. Európa biztonsága komolyan gyengülne, ha az instabilitás és konfliktusok Észak-Afrikától a Perzsa-öböl térségén és Pakisztánon keresztül Afganisztánig terjedő övezete beszippantaná Közép-Ázsiát.

A közép-ázsiai térség gazdasági-társadalmi fejlődésének, az Öv és Út Kezdeményezés hatásainak elemzése segíthet a huszonegyedik század egyik legnagyobb biztonsági problémája, a tömeges migráció kiváltó okainak a kezelésében. Ha a Kezdeményezés valóra váltja a hozzá fűzött reményeket, felgyorsítja a térség államainak gazdasági fejlődését, hozzájárulva ezzel a szegénység és társadalmi feszültségek csökkenéshez, akkor segíthet abban, hogy az Európai Unió – akár Kínával együttműködve – hatékonyabb recepteket dolgozzon ki hasonló problémák kezelésére más térségekben is.

Reményeink szerint hasznos tanácsokat és ajánlásokat eredményezhetnek ezek a kutatások a V4 országok és más kelet- és közép-európai EU tagálamok kormányai számára azt illetően, hogyan reagáljanak az Öv és Út kezdeményezésre. Különösen időszerű ennek a kérdésnek az alaposabb vizsgálata a 16-+1-es keretben, amely alkalmas lehet a kelet- és közép-európai államok érdekeinek az előmozdítására, de potenciális alááshatja az EU egységét is. A V4 országok számára kulcsfontosságú az EU új Közép-Ázsia Stratégiájának kidolgozásában és megvalósításában történő aktív részvétel, amennyiben élvezni akarják az Európai Unió és Kína közötti egyenrangú, kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös kapcsolatok gyümölcseit.

A közép-ázsiai, kínai és orosz kutatókkal folytatott párbeszéd hozzásegíthet a térség és a szomszédos államok közös érdekeinek felismeréséhez. A mostani műhelybeszélgetést folytatva jövő februárban arról tanácskozunk majd az EU, Közép-Ázsia, Kína és Oroszország kutatóintézeteinek és egyetemeinek a munkatársaival, hogyan tudnánk széleskörű, strukturált párbeszédet kezdeményezni ezeknek a közös érdekeknek a feltérképezésére, tudatosítására. Annak érdekében szeretnénk együtt dolgozni velük, hogy Közép-Ázsia a most folyó geopolitikai változásokból megerősödve, stabil és gazdaságilag fejlett régióként kerüljön ki, amely a szomszédos államok megbízható partnere lehet a jövő gazdasági, politikai és biztonsági kihívásainak a kezelésében.